Tillandsiák

A tillandsiák vagy angolul "air plant"-nek is nevezett növények manapság már egyre gyakoribbak. A furcsa és szokatlan megjelenésük miatt sokan úgy gondolják, hogy biztos nagyon nehéz lehet őket tartani, de ha figyelünk egy-két fontos dologra akkor egyáltalán nem nehéz. Először nekem sem volt olyan könnyű, mert nem találtam a megfelelő helyüket, de egy profi tillandsiás segített és most már nagyon sok sikerélményem van velük.

Tillandsia capitata

A tillandsiák a Bromeliaceae családjába tartoznak. A Bromeliaceae családnak nyolc alcsaládja van, ezek között található a Tillandsioideae alcsalád, melybe számos tillandsia faj tartozik. Nehéz megmondani, hogy a fajok száma pontosan mennyi lehet, akár napról-napra változhat, gyarapodhat, megközelítheti a fajok száma akár a 800-at is. A tillandsiák elterjedése nem olyan széles spektrumú, mint például az orchideáké, ezek a különleges növények, kifejezetten csak az amerikai kontinensen találhatóak meg, Floridától egészen Argentináig tart az elterjedésük. Ezeken a területeken olyan sok található belőlük, hogy már néha írtják őket, ezért a CITES több fajt is veszélyeztetetté nyilvánított, mivel az eredeti élőhelyükön már nem olyan sok található. A tillandsiák nagyobb részben epifita, vagyis fán lakó növények, de van köztük sziklalakó faj is, kis mennyiségben talajlakók is előfordulnak. A tillandsia fajok körében az is megfigyelhető, hogy vannak olyanok is, amelyek teljesen gyökér nélkül élnek. Ettől egyáltalán nem kell megijedni, mivel a tillandsiák többsége, ha van gyökere akkor azt úgy sem tápanyag és víz  felvételére használja, (természetesen itt is vannak kivételek) hanem a gyökerük a saját maguk rögzítésére szolgál.

Tillandsia ixioides

Ahogy fentebb írtam, a tillandsia nemzetség a broméliafélékhez tartozik, ebből adódóan vannak olyan tillandsia fajok, melyek külsőleg nagyon hasonlítanak például egy Guzmániához vagy a Vriesea nemzetségre, tölcséres felépítésük van. A tölcséres szerkezet által meg tudja teremteni a növény a maga kis mikroklímáját és a szárazabb időket jobban kihúzza. A tölcséres szerkezet nem csak a vízpótlás miatt jelentős, hanem számos előnye van.  Amikor a tölcsérben megáll a víz, akkor egyes rovarok oda rakhatják le a petéjüket, és a kifejlett rovarok is ott élhetnek, ezért egyes békák a növény tölcsérébe költöznek, hogy mindig legyen táplálékuk. A sok táplálékbevitel következtében a béka a növényt trágyázza. Ez a szimbiozis rendkívül előnyös az állat és a növény számára is. A tapasztalataim szerint a tölcséreket kicsit másképp kell gondozni mint a többi tillandsiát, de erről majd részletesebb is írok.

Ha az egyik csoport a tölcséres tillandsiák, akkor bizonyára vannak a nem tölcséresek is, nekik nincs olyan nagy raktárkapacitásuk a felépítisükből adódóan, szóval rájuk jobban kell figyelni, de ezt nem azt jelenti, hogy állandóan a vízben kellene őket tartani.

A tillandsiák nagy része fán lakó vagy sziklalakó, ebből adódóan a leggyakoribb módjuk a tartásuknak ha egy darab fára felkötjük a növényeket. (Az adott fáról nem szív fel semmit, akár egy szál dróton is lóghatnak, de mégis sokkal dekoratívabbak, ha fára vannak kötözve.) Ehhez a leggyakrabban szőlő ágakat használok, de több különböző fa fajnak az ága is megfelelő e célra. A növényt harisnyával szoktam a fához rögzíteni, ez kevésbé rossz a növénynek mintha rengeteg dróttal rögzíteném, mivel a drót jobban elfojthatja a növényt. A fadarabra, dróttal csinálok egy kampót, hogy fel lehessen akasztani.

Egyes tillandsiákat cserépbe szokták ültetni pl.: Wallisia cyanea-t (régebbi nevén Tillandsia cyanea). Ez a növény elég sok gyökérrel rendelkezik és ha rendszeresen locsoljuk és cserépben tartjuk, akkor a gyökereivel vizet és tápanyagot is fel tud venni, de ha elhanyagoljuk és a gyökerek "megfásodnak" akkor már csak a levélen keresztül. A cserépben lévő pár tillandsiám orchideaközeg és egy kis tőzeg keverékében vannak. Ha már láthatóan kinőtte a növény a cserepét, érdemes átültetni egy nagyobb cserépbe.

Tillandsia 'Andreas'

Téli/nyári tartásuk

Amikor elkezdtem gyűjteni a tillandsiákat, az elhelyezésükből adódott a legtöbb problémám. A nyári elhelyezésük nem jelentett gondot, de a téli annál inkább. Télen eleinte, egy keleti fekvésű szobában tartottam őket, nem volt sok fény, és elég meleg is volt (szobahőmérséklet állandóan). Nehéz volt megoldanom a kiegyensúlyozott locsolásukat, és sorra léptek fel a tartási hibák. Egy profi tillandsiatartó tanácsára a növényeket kicsit hűvösebb helyre raktam, ahol rengeteg fényt is kaptak, ebben a környezetben könnyen megtaláltam a megfelelő locsolási periódusokat. Ha valakinek van ilyen helye, akkor talán ez a legjobb nekik, de ez nem azt jelenti, hogy ha melegebb van, akkor nem lehet őket tartani, sőt valamelyiknek jobb a meleg. A tillandsiáknál is vannak a hideg, mérsékelt és meleg házi fajok, érdemes utánajárni, hogy melyik mit kedvel. Ha egy hidegházit melegen tartunk tönkremenni elvileg nem fog, de a virágzás nagy eséllyel kimaradhat. Általában a tölcséres fajok jobban szeretik a meleget  és a nagy párát, ha nem jut el hozzájuk annyi fény nem gond.

A nyári tartásuk nagyon egyszerű, ha van egy kert ahova ki lehet vinni őket. Hamarabb rakjuk ki a tillandsiákat mint az orchideákat,  jól tűrik a hűvösebbet, bár ez részben faj függő. Idén  a jó idő miatt már a tillandsiáim nagy részét áprilisban kiraktam, de figyelembe kell venni, hogy az éjszakai hőmérséklet ne menjen 10 fok alá. (A tölcséreseket később raktam ki). Egyes tillandsiákat akár naposabb helyre is rakhatjuk, folyamatosan szoktatva őket az egyre nagyobb napsütéshez, a tölcséres felépítésű fajokat védjük az erős naptól, mert könnyen napégést is kaphatnak.

Nyáron a kertben lévő tillandsiák,  részlet

Öntözés/Tápozás/Párásítás

A tillandsiák vízigényesek, de nem annyira amennyire sokan gondolják.  Az öntözés sok mindentől függ, szóval nem lehet pontosan megmondani, hogy mennyi időnként javasolt, mindenkinek magának kell kitapasztalnia, de azt le tudom írni, hogy én milyen körülmények között hogyan és mikor öntözöm őket. Teljesen eltérő a nyári és a téli öntözésük értelemszerűen. Télen, mint feljebb is írtam, egy hűvösebb helyen vannak a tillandsiáim, az ottani hőmérséklet ingadozás elég nagy, mivel nincs olyan jól szigetelve az a helyiség, de kb 10-20 Celsius között vannak. Ilyenkor inkább többször párásítok, de tényleges öntözést kb. 7-10 naponta tartok. Az öntözés mértékét nagyban szabályozza a hőmérséklet és a páratartalom, szóval érdemes figyelembe venni a növények környezetét. Nyáron, pontosabban tavasz végén, amikor kikerülnek a szabadba, de még hűvösebb van, akkor nem szükséges annyit öntözni.  Nyáron a nagy kánikulában minden nap meg szoktam öntözni őket, és ahogy jön az őszi hűvös, úgy megint egyre kevésbé igénylik a vizet. Öntözésre a délelőtti órákat szokták ajánlani, hogy éjszakára mindenképpen megszáradjanak, ez főleg a téli szobai tartásra vonatkozik, nyáron könnyen megszáradnak. Öntözni lehet spricceléssel, slaggal vagy vízbemártással is. Ha tápozni is szeretnénk, akkor vagy kézi permetezőbe töltsük a tápot vagy egy lavór (vagy más tartóedénybe) rakjuk a tápot és a vizet, abba mártogassuk a növényeinket. Tápnak minden orchidea táp megfelelő, csak jobban hígítsuk fel, de manapság már lehet kapni külön broméliákhoz és tillandsiákhoz valót is.

Sok ember túlöntözi a tillandsiáit, eleinte én is "túlgondoztam" őket, mivel száradásos jelet mutattak, de aztán kiderült, hogy ha túl sok vizet kapnak, akkor is a száradásos tünetek lépnek fel.( Ha a tillandsia vége egy nagyon picit száraz, az még nem baj mert természetes, de ha nagyon rohamosan terjed, akkor van a baj.)

Tillandsia capitata

Virágzás

Sokan akik először találkoznak tillandsiákkal nem is gondolják, hogy ezek a növéyek szoktak virágozni, a képekből is látható, hogy szoktak. Maga a növény is elég dekoratív virág nélkül is, de virággal még gyönyörűségesebbek.  Ahogy a kisebb és nagyobb termetű fajok is megtalálhatók, úgy a kisebb és nagyobb virágzatúak is. Vannak olyan apró virágúak amelyek messzebbről alig vehetők ki, például ilyen apró virágú faj a Tillandsia usneoides. Egyes nagyobb méretű példányok akár 1-1,5 méteres virágszárral is rendelkezhetnek. Ha ez még nem lenne elég, akkor nézzünk meg egy Tillandsia ionantha-t. Vannak olyan fajok és fajták, melyeknek a virágzáskor bevörösödnek a felleveleik, ezáltal gyönyörű színharmóniát figyelhetünk meg. (Egyes fajok és fajták nem csak virágzásnál vörösödnek be, hanem ha fényes helyen vannak és nagyon jól érzik magukat). Ha valakit jobban vonzanak az illatos növények, akkor a tilandsiák körében is megtalálhatja a jó illatú fajokat/fajtákat, nekem az egyik kedvencem, aminek szerintem nagyon jó illata van, az a Tillandsia straminea.

Tillandsia 'Victoria'

Hibridek

Már többször is említettem a hibrideket mint "fajtákat", a tillandsiák körében rengeteg a hibrid. Ez sajnos gondot okoz az azonosításnál, mivel nagyon könnyen összeporozhatóak a fajok. Sok olyan hibrid lehet, amit még "fel sem fedeztek" vagy egyes nagy kertészeteknél képesek minden szándékos beavatkozás nélkül új növények keletkezni. A nevezéktanuk hasonlóképpen van mint a hibrid orchideáknál.

Tillandsia hibrid

Szapaorításuk

A tillandsiákat is, mint majdnem minden növényt, lehet generatív és vegetatív módón szaporítani. A generatív szaporítási mód az, amikor a növényt megporozzuk és magok fejlődnek ki. Az egy növényen belüli beporzás teljesen megfelelő, nem szükséges két azonos fajt összeporozni, mivel egy virágzaton belül megtalálhatóak a férfi és a női ivarsejtek is, nem szokott fellépni degeneráció sem. Amikor virágzik a növényünk és már teljesen kifejlődtek a porzók, akkor egy kis ecsettel mozgassuk meg őket, ha szerencsénk van akkor végbe is ment a folyamat, de a biztonság kedvéért több virágnál is megcsinálhatjuk.  Virágzás után pár héttel hozza általában a magokat. Amikor a magok felnyílnak, megfigyelehetjük, az apró "pihe-szerű" magokat. A természetes élőhelyükön könnyen felkapja a szél és terjeszti. Itthoni körülmények között óvatosan helyezzük a magokat egy hálóra, úgy, hogy azért legyen hely köztük. Ha ráraktuk a hálóra, locsoljuk meg őket, így rátapadnak a hálóra és a szél többé nem nagyon tudja elvinni. Ezután a tartásuk nem bonyolult, helyezzük őket félárnyékos helyre és időnként locsoljuk meg őket. Ezzel a szaporítási móddal rengeteg kis magoncot tudunk előállítani, de nagyon lassan fejlődnek. Magvetéstől számítva minimum 5 év mire virágzóképes növényünk lesz.

A másik szaporítási mód a vegetatív, ilyenkor nem történik beporzás. Ha úgy nézzük, akkor ezt a szaporítási módot két részre oszthatjuk. Az egyik a tillandsiák természetes sarjjal való szaporodása. Oldalhajtásokat hoznak, amik ha elérték az anyanövény kétharmad részét, akkor leválaszthatóak. Miután leválasztottuk kössük fel fára vagy ültessük cserépbe és ugyanúgy gondozzuk mint az anyanövényt. Én nem nagyon szoktam szándékosan így szétszedni a növényt, szerintem sokkal szebb, ha a sarjak rajta maradnak, és idővel egy szép nagy telepet alkot.  Ennek a másik fajtája kicsit drasztikusabb, viszont ezt nem lehet minden fajjal megcsinálni. Egyes tillandsiák jól tűrik azt, hogyha a végüket (hosszabb szakaszt) levágjuk. Ha levágtuk, akkor mind a két része a növénynek életben marad, sőt, ez elindítja a sarjképződést is, ezáltal egy kisebb, tömörebb növényt kaphatunk. Nem vagyok híve a tillandsia vagdosásnak, de már olyan előfordult, hogy egy viharban több tillandsiám is leesett és eltört, és ugyanígy mind a két része túlélte és rengeteg sarjat hozott. Ha véletlenül eltörne a tillandsiánk akkor gondozzuk mind a két részét, hátha túléli a növény.

Kártevők

A tillandsiák a kártevők ellen egész immúnisak, nálam már volt, hogy egy más növény valamivel fertőzött lett, de a tillandsiákra soha nem terjedt át. Még egy tillandsiámon sem láttam gyapjastetűt vagy bármilyen más kártevőt. A kártevőkre, vírusokra és baktériumokra nem olyan érzékenyek, a tartási hibákat egy ideig eltűrik, de azokkal nagyobb kárt tudunk okozni, főleg, ha nagy, erős példányokról beszélünk. Ha mégis valamilyen fertőzés érné őket, akkor kezeljük a megfelelő vegyszerrel.

Egy két fajleírás:

Tillandsia araujei

Ez egy Braziliában őshonos faj, a Rio Araújo folyó közelében a legelterjedtebb, a folyóról kapta a nevét. Magának a növénynek élénkzöldes színe van, főleg azoknak a leveleknek amelyek újonnan nőttek. A levelei rövidek és merevek. Általában nyáron szokott virágozni, a virág szára rózsaszínes, a virágszárból kibújó virágok fehérek. Fényes helyen érzi jól magát, minél fényesebb annál jobb. Sok év alatt telepet képez.

Tillandsia araujei

Tillandsia bergeri

A Tillandsia bergeri-t a német botanikusról, Alwin Bergerről nevezték el a 20. században. Ez is egy Braziliában őshonos faj. A levélzete szürkés, enyhén zöldes. Elég gyorsan növő faj, mondhatjuk, hogy majdnem az egyik leggyorsabban nővő tillandsia, évek alatt nagy gömb alakú telepet alkot. A virága lilás kékes. Könnyű összetéveszteni a Tillandsia aeranthos-sal, főleg a sarjaikat, de azt szokták mondani, hogy a bergeri-nek sokkal közelebb állnak a leveleik egymáshoz mint az aeranthos-nak.

Tillandsia bergeri

Tillandsia edithae

Ez a faj Boliviában őshonos. Közepesen gyorsan nő. Ha nem kap elég fényt be tud zöldesedni az alapból ezüstös színű növény, de ha kihelyezzük fényre, akkor újra be tud szürkülni. A fő különlegessége a növénynek a rendkívüli virága. Egyike azon tilandsiáknak, amelyeknek nincs is nagyon virágszáruk, hanem a növény végéből nő ki a kissé halvány pirosas virág.

Tillandsia edithae

Tillandsia fasciculata

A Tillandsia fasciculata-nak több változata is létezik, több országban is megtalálható, de mégis mindegyik változat kicsit másabb, méretben, virágban. Különlegességük a virágban rejlik, pontosabban a virág szárában, nagy kalász szerű színes virágszárat növeszt, amiből kisebb, közepes méretű virágok jönnek ki. A nagyobb méretű tillandsiákhoz tartozik, gyorsan nőnek, nem nehéz őket tartani.

Tillandsia fasciculata

Tillandsia ionantha

A tillandsia gyűjtők körében a Tilandsia ionantha valamelyik variánsa vagy hibridje majdnem biztos, hogy megtalálható, ez egy igen gyakori faj, melynek sok variánsa és hibridje létezik. Mexikóban a párásabb esőerdők díszes példányai. Külsőre szürkés zöldes színűk van, a levelei puhák és sűrűbben állnak. Egyike azon különleges tillandsiáknak, amelyeket ha sok fény ér és jól érzi magát, vagy virágozni fog, akkor a felleveleik bevörösödnek, ilyenkor a vörös színű virágok, és a növény eredeti színe nagyon szép színharmóniát alkotnak. Egész gyorsan növő faj, mely évek alatt szinte szabályos gömb alakú telepet képez. A leggyönyörűbb, amikor egy ilyen gömbben valamennyi tillandsia virágzik, és szinte az egész egy vörös gömböt alkot.

Tillandsia 'Victoria'

Tillandsia ionantha

Tillandsia punctulata

Ez a faj Közép-Amerikában őshonos, magasabb terülteken és párásabb helyeken elterjedtebb, időnként szeretik a hűvösebbet. Hosszabb puha, zöld levelei vannak, enyhén tölcsért alkotnak, meg tud ülni benne egy kis víz. A virág szára formailag hasonlít egyes Tillandsia fasciculata fajokra, csak nem annyira színes, inkább zöldes színű.  Ami nekem nagyon megtetszett ebben a növényben, hogy a virágai sötét színűek, ami a tillandsiák körében ritkább. Sötétlilás, már majdnem fekete viráguk van, és a végén a porzókhoz közelítve, meg szinte teljesen fehér. Ezt a virágszárat nem nálam hozta ki, ez a növény még friss a kis gyűjteményemben.

Tillandsia punctulata

Tillandsia straminea

Ez a faj Ecuadorban és Peruban őshonos. A nagyobb méretű tillandsiákhoz tartozik. A levelei teljesen ezüstösek és kissé szőrösebbek. Szereti a fényesebb helyet. A virága szemet gyönyörködtető. A virág szára elérheti az 1 méteres nagyságot is, amelynek a végén hozza a virágokat. A virágok alapja fehéres színű, de apró mintákat, csíkokat fedezhetünk fel az apróbb, de nagyon illatos virágokban. Hosszú ideig virágzik, minden nap kihoz egy szép kis virágot, aminek még messziről is lehet érezni az illatát. A virágzás vége felé beszínesedhet maga a virágszár is.

Tillandsia straminea

Tillandia stricita

Ennek a fajnak igen széleskörű az elterjedése, egészen Közép-Amerikától Argentináig megtalálható a tengerszint és 1700 méteres magasság között. A Tillandsia stricita, egy egészen jól alkalmazkodó faj, ahogy tapasztaltam, ha kicsit több vizet kap azt is jól viseli és ha kevesebbet, akkor azt is, a fényre sem annyira érzékeny. Ennek a fajnak is már magában a virágszárában is lehet gyönyörködni, nem csak a kisebb színes virágokban.

Tillandia stricita

Tillandsia tenufolia

Ennek a fajnak is széleskörű az elterjedése, egészen Floridától a kisebb, nagyobb keleti szigeteken át Brazilia területéig húzódik. Tengerszint és 2700 méteres magasság között található meg ez a faj.  Könnyen megtelepszik mindenhol és nagyobb telepeket is alkot. Egyes helyeken az áramvezetékeken telepszik meg az eredeti élőhelyén.  Ez is egy olyan különleges faj, amelynek a virágszára is szép színes, abból hozza az apróbb virágait.

Tillandsia tenuifolia

Tillandsia usneoides

Ez a faj egy igen különleges növény, már a kinézetében is. Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Az itteni terülteken szinte mindenhol megtalálhatóak, és több helyen károsnak tartják őket, mivel a vezetékeken is megtelepszenek, amikor esik az eső az alap súlyuk többszöröseik is lehetnek és a drótok könnyen leszakadhatnak. Az ottani lakosok több dologra is szokták használni, például ezzel etetik az állatokat és az építőiparban is fel tudják használni. Európában dísznövényként árulják, de egyes virágkötők dekorációként beépítik a csokrokba. A gondozásuk nem nehéz, csak két dologra kell figyelni, a fényre, és a vízre. Rakjuk minél fényesebb helyre őket, de az erős nap  káros, hőmérséklettől függően locsoljuk, a nagy kánikulában nyáron, naponta merítem őket vízbe. A virágai nagyon aprók, és zöld színűek. Gyorsan növő faj.

Tillandsia usneoides

Tillandsia xerographica

Ez az egyik leglenyűgözőbb és a legkülönlegesebb tillandsia. Mexikóban, Gvatebalában és Hondurásban található meg a természetben, 600 méteres magasságig. Virág nélkül is már nagyon dekoratív a növény, mivel majdnem gömb alakú, főleg fiatalabb korában, és a levél végei bepöndörödnek. A virágszár a növény a közepéből nő ki. Nagyon érzékeny, rohadásra hajlamos, fontos, hogy mindig járjon a levegő. Pangó víz ne legyen a levelek között, ha ez máshogy nem megoldható, öntsük ki a vizet. A növény nevében is benne van a száraz szó görögül (xero -> szárazat jelent). Ez egy lassabban növő faj, de akinek már több tillandsiája is van annak ajánlom, szerintem egy szuper növény.

Tillandsia xerographica

Wallisia cyanea (Syn. Tillandsia cyanea )

Tavaly nyár óta már nem a tillandsia nemzetségbe sorolják ezt a növényt, új DNS kutatások szerint most már  a wallisis nemzetségbe tartozik. Természetes élőhelye Ecuador, 1700 méteres magasságig a meleg párás esőerdőkben húzódik meg. Manapság már a virágboltokban is nagyon gyakori. Érdekes, lapos, rózsaszínes virágszára van, ebből fejlődnek ki az apróbb kékes lilás virágok. Könnyű tartani és virágoztatni is. Fontos, hogy a közege mindig nyirkos legyen, ez rendszeres spricceléssel is megoldható, de a legjobb talán, ha az egész növényt mindenestül vízbe mártjuk. Óvjuk az erős naptól.

Wallisia cyanea

Összességében szerintem nagyszerű növények a tillandsiák, melyeket kis tapasztalattal és odafigyeléssel egyáltalán nem nehéz tartani, mindenkinek nagyon ajánlom őket.

Tillandsia velutina

Gaál Botond

2018. 09

---------------------------------------------------------------------

Az alábbi linken elérhető az aktuális orchidea, tillandsia és egyéb trópusi növények eladó listája:
https://docs.google.com/spreadsheets/d/1Zjo5LRhDyAenrO114CJdQhWSaTOSUAUjFT0lWjt7Iv0/edit?usp=sharing