Coelogyne cristata

Hazánkban és Európában az orchideás körökben egy viszonylag gyakrabban tartott növényről, a Coelogyne cristata-ról írnék most. A legterebélyesebb tő cristata-mat az egyik magyarországi gyűjtőtárstól vásároltam 3-4 éve. Már akkor is elég nagy volt, de a gyors növekedésének köszönhetően, már lassan megközelíti a 80-100 bulbás telepet. 

Coelogyne cristata

A nemzetségről...
A nemzetséget először 1821-ben Lindely írta le. A természetben Nepálban, Indiában, Sri Lankán és számos Csendes-óceáni szigeten előfordulnak. A fajok száma meghaladja a 200 darababot, többnyire epifita, litofita, de egyes fajok humuszos/tőzeges talajban is megélnek. A sok fajból és a nagy földrajzi kiterjedtségből kiindulva változatos az igényeik is. Megtalálhatóak a meleg, mérsékelt és hideg igényesek is.  

Morfológiai szempontból változatosak. Előfordulnak a nagy méretű fajok (Coelogyne multiflora) és a kisebb termetűek is (Coelogyne miniata). Egyes fajok hosszú kúszó rizómákat, mások rövid szártagú rizómákat növesztenek. A hosszú szártagúakhoz tatozik pl. Coelogyne pandurata, Coelogyne stricta. Ezeket érdemesebb léckosárban, vagy fára rögzítve tartani, mivel a hosszú rizómák következtében hamar kinőhetik a cserepet. A rövidebb rizómával rendelkező fajok pl. a C. cristata könnyen tartható cserépebben is, de sokan tartják őket léckosárban is. A leveleik hosszú, lándzsás alakúak, többnyire egyesével vagy kettesével állnak a bulbán. Virágszáruk lehet felálló, csüngő vagy bókoló. A nemzetségen belül megtalálhatóak olyan fajok, melyek egy virágszáron egyszerre egy virágot hoznak, és vannak sok virágú fürt virágzatú fajok is. A virágok domináló színei a fehér, sárga és zöld. A virágok ajaki részén feltűnhetnek sötétebb színek is pl. a C. pandurata-nak zöld alapon fekete mintás az ajaki része.

Coelogyne pandurata

Más nemzetséggel nehezen, vagy szinte nem is hibridizálhatóak. Nemzetségben belül viszont ismert pár sikeres hibrid.  Nekem jelenleg két Coelogyne hibridem van, mind a kettő primer hibrid (két faj keresztezéséből származik). Az egyik Coelogyne Burfordiense (C. asperata x C. pandurata). A másik a Coelogyne Linda Buckley (C. mooreana x C. cristata).

Coelogyne cristata
A fajt egy Dán sebész és botanikus Nathaniel Wallich fedezte fel, közel Kathmandu városához, Nepálban. Később Lindely írta le mint Coelogyne cristata 1824-ben. Wallich életének egy jelentős részét Indiában töltötte, ahol más tevékenységei mellett, rengeteg honos és környező országbéli fajt gyűjtött. Számos fajt és nemzetséget neveztek el utána (pl. Bulbophyllum wallichii). A herbáriumi gyűjteményét ma is a Kew Garden-ben örzik.

A növény viszonylag kiterjedt areával rendelkezik, megtalálható Nepál, Bhutan, Tibet és Sikkim ködös, hűvösebb dombvidéki területein 1500-2600 méteres tengerszint feletti magasságban. A természetes élőhelyén többnyire humuszepifiton vagy ritkábban litofiton életmódot folytat. Sokszor a nagy tömeget nyomó telepek, egyes fák mohával sűrűn borított vastag ágvilláiban telepednek meg. Az év minden szakában sok fény éri.  Élőhelyi kép.

A természetes élőhelyén hatalmas mennyiségben is előfordulnak. Olyan nagy telepk is léteznek amelyeket már szinte mozgatni is nagyon nehéz. Egy kis város India északi részén, a növény fő elterjedési területén, a Kurseong nevet viseli, amely az ősi Lepcha telepesek nyelvéből származik és a jelentése: "fehér orchideák földje". Több forrás szerint ez a Coelogyna cristata-ra utal. Viszont ezt nem minden forrás támasztja alá. Ugyanakkor abban biztosak lehetünk, hogy az egyik fehér virágú Coelogyne után kapta a város a nevét.

Coelogyne cristata

A nemzetséghez viszonyítva közepes méretű növénynek mondható, viszont gyors növekedése miatt, viszonylag rövid idő alatt nagy telepet tud alkotni. A levelek kettesével állnak a bulbán, hegyes végű lándzsás 15-25 cm hosszú, sötétzöld színű. A bulba nagysága kifejlett egészséges állapotban 5-8 cm. Egyes esetekben, ha kevés vizet kap a növény akkor összeráncosodhatnak a bulbák, amennyiben jól érzi magát a növény szép feszes, tömzsi ovális alakú. A virágszár kezdemények már október-novemberben megfigyelhetőek, viszont az elején lassú a növekedésük, majd januárban és februárban felgyorsul a növekedésük, és február végén március elején virágzik. Ezek az időpontok a növény számára megfelelő mérsékeltházi viszonyokhoz van viszonyítva. Amennyiben a virágkezdemények megjelenése következtében melegebb helyen tartjuk hamarabb is virágozhatnak. A hűvösebb helyen későbbre tolódhat a virágzás. Egy virágszáron 3-10 illatos virágot nevelhet. A növény méretéhez képest nagy virágokat nevel melyek körülbelül 8-10 cm átmérőjűek. Az ajaki rész sárgás mintázottságtól eltekintve a virág színe fehér. A növény alba változata is ismert. 

Tartása szempontjából mérsékelt házi orchideának mondható, de nagy alkalmazkodó képessége miatt elviseli a hidegházi és a melegházi körülményeket is télen. Ha van lehetőségünk nyáron kirakni a szabadba a növényt, elég akkor behozni, ha az éjszakai hőmérséklet 5-6 Celsis fok alá csökken. Jó esetben ez az őszi lehűlés elindítja a virág indukciót és minden hőmérsékleti körülmény között tovább nevelhető. Nálam télen az üvegházban 14-20 °C között telel, felakasztva, hogy minél több fényhez jusson. Nyáron a kertben raschel hálóval árnyékolt helyen tartom.

Sokszor az egyik legkönnyebben tartható és virágoztatható fajok közé sorolják, amennyiben tudjuk biztosítani nekik a mérsékelt házi körülményeket. A növekedési időszakban rendszeresen öntözzük, a tél és a hűvösebb idő közeledtével fokozatosan vegyünk vissza a vízmennyiségből. Tápozni a többi orchideához hasonlóan, tavasztól őszig sűrűbben, télen visszafogadtabbon tápozzuk. Lehetőleg mindig gondoskodjunk az 50%-70% közötti páratartalomról. A megfelelő fénymennyiség kiemelkedően fontos, a szakirodalom szerint közel azonos a fényigényük mint a Cattleya-nak.

Coelogyne cristata

Ületeőközegnek, lehet használni vörösfenyőkérget, faszenet, agyaggranulátumot, és kis tőzeges keveréket is. Az idősebb töveket a legjobb felakasztva léckosárban tartani. A fiatalabb tövek, jól elvannak kisebb cserepekben is. Viszonylag egyszerű a tőosztásuk, gyorsan talpra tud állni a kezdeti sokk után, de nem célszerű minden évben bolygatni a növényeket.

Összességében mindenkinek tudom ajánlani az egész Coelogyne nemzetséget, több könnyen tartható és virágoztatható fajt is tartalmaz, ugyanakkor megtalálhatóak a kihívást jelentő macerásabb fajok is. A cristata-t egy hűvösebb helyen kevesebb odafigyeléssel sikeresen lehet nevelni.

Gaál Botond
2021.03.