Anguloa

Ebben a cikkemben egy igazán egyedülálló Magyarországon nem túl sokak által tartott nemzetségről, az Anguola-ról írok. A ritkaság mivoltja talán abban rejlik, hogy hatalmas méretük miatt, túl sok helyet foglalnak a gyűjteményben, de ez ne tartson vissza senkit, hiszen amikor virágzik akkor nincs hozzájuk fogható szépség. 

A nemzetséget egy tíz éven át tartó (1778–1788) perui és chilei expedíció során fedezték fel, Hipólito Ruiz és José Antonio Pavón spanyol botanikusok. Először 1794-ben írták le, mint Anguloa. A nevét Don Francisco de Angulo amatőr botanikus után kapta, aki később a perui bányák főigazgatója lett. Abban az időben ez volt az egyik legkiterjedtebb botanikai expedíció az Új Világba. Számos növény felfedezése és leírása kapcsolódik ide, melyek között több orchidea nemzetség is található: Gongora (1794); Fernandezia (1794); Sobralia (1798); Lycaste (1798).

A nemzetség jelenleg 9 fajt, 4 variánst és 4 természetes hibridet tartalmaz a „Kew World Checklist of Selected Plant Families” botanikai adatbázis szerint. (A 9 faj: brevilabris, cliftonii, clowesii, dubia, eburnea, hohenlohii, tognettiae, uniflora, és virginalis. A 4 természetes hibrid: x acostae, x rolfei, x ruckeri, és x speciosa.) Ezen növények összessége Kolumbiában, Peruban és Ecuadorban az Andok lábainál, többnyire 1000 méteres tengerszint feletti magasságban talajlakó, időnként epifita életmódot folytató növények.

Morfológiai szempontból közel azonos a megjelenésük és felépítésük: összességében elmondható, hogy minden szempontból a nagy méretű orchideákhoz sorolhatjuk ezt a nemzetséget. Egy virágzóképes növénynek a bulba hossza meghaladhatja a 20 centimétert és egyes fajoknak akár fél méteres levelük is lehet. A növekedési időszakot megkezdve mindig az új hajtás mellett jelennek meg a virágkezdemények. Egy virágzati száron mindig egy virágot hoz.  A nemzetségbe tartozó összes egyed virága erősen illatos.

A természetes élőhelyükön a hím ivarú Euglossini méh, orchidea méhnek is nevezett rovar, porozza be a növényeket, melyek a rendkívül illatos virágukkal csalogatják magukhoz a méheket. Ebben az esetben az illat sokkal dominánsabb a rovar számára, mint a virág megjelenése. Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy a petalumok és a sepalumok szinte teljesen körülveszik a labellumot és a szaporítószerveket. A védelem mellett a beporzásban is fontos szerepet tölt be ez az alak. Viszonylag kis résen tudják megközelíteni a méhek az ivaroszlopot és ugyanezen a résen is kell kimászniuk. A sziromlevelek mintegy csapdát képezve törekednek a teljes sikerre, a beporzásra.

A nemzetség közeli rokonságban áll a Lycaste és a Sudamerlycaste nemzetséggel, ennek köszönhetően könnyen keresztezhetőek a nemzetségek fajai és fajtái. Rengeteg sikeres hibridet hoztak létre az Anguola és a Lycaste nemzetség között. Az egyik kitűnő példa erre az  Angulocaste Aurora (Anguloa hohenlohii x Lycaste Auburn).

A közelmúltban sikerült több fajt is beszereznem és mindegyik szépen fejlődik. Eddig két faj az A. dubia és az A. uniflora virágzott. Az alábbi növényekről a következőkben olvashatnak bővebben: 

Anguloa dubia

A növényt egy Dél-Amerikai cégtől vettem. Szerencsére gyorsan tudott akklimatizálódni a tartási lehetőségeimhez és meglepetésemre érkezése után 7-8 hónappal hat csodálatos sárga virággal ajándékozott meg (2021). Idén (2022) már 2 új hajtás mellett mindösszesen 11 virágszárat nevel.  A növényt először H.G. Reichenbach, a kor egyik legismertebb német „orchidea tudósa” írta le 1882-ben, mint Anguloa dubia. A természetben Kolumbiában, a magashegységek lábainál, 1200-1800 méteres tengerszint feletti magasságban található meg. Többnyire talajlakó növény, de időnként fán lakó életmódot is folytathat.

Ahogy fentebb is írtam, az összes Anguloa virágzó képes állapotban igen nagy méretűre meg tud nőni, ez alól a dubia sem kivétel. A bulba nagysága akár 20 centiméternél is magasabb lehet, zömök, sötétzöld színű. A nagyságából adódóan sok vizet és tápanyagot tud raktározni. Ennek nagy hasznát veszi a pihenőidőszak végén, amikor beindul a növekedés, mivel az új hajtással együtt jelennek meg a virágkezdemények is. A rendkívül gyors növekedéshez sok vízre és tápanyagra van szüksége. A levél hossza többnyire 30 centiméternél hosszabb, széles, világos zöld színű. A Lycaste-hoz hasonlóan nagy felületű vékony levelei vannak, a nyári időszakban figyelni kell, mivel könnyen megégetheti a nap. Lombhullató növény. Többnyire tél végén, tavasz elején szokott virágozni. A virágszárát sűrűn, fotoszintézisre alkalmas allevelek borítják. Sárga virágú, a virág belsejében apró pöttyös mintázatot láthatunk. Ez a kis apró mintázottság a fő megkülönböztető jele az Anguloa clowesii-től, mivel a clowesii-nek sima, egyszínű sárga virága van, de minden másban erősen hasonlítanak egymásra. Továbbá, megfigyelhetjük, hogy a virágon belül a labellum „mobil” vagyis enyhe mozgást végez, amennyiben megmozgatjuk a virágot. (Ez a jelenség számos Bulbophyllum fajnál is megfigyelhető)

Tartása szempontjából mérsékelt házi orchideának mondható. Nálam télen az üvegházban 14-24 °C között telel. Nyáron is az üvegházban tartottam megfelelő árnyékolással és légmozgással.
Amikor elkezdi sárgítani a levelét, egyre kevesebbet öntözzük, majd, amikor lehullatta az összes levelét megkezdi a pihenő időszakot. Ezen időszak alatt is öntözzük, de nem igényel olyan sokat, mint növekedési időszakban. Amikor megjelennek az új hajtások és virágok egyre több vizet igényel és a tápoldatról se feledkezzünk meg. Ültetőközegként, vörösfenyőkérget, perlitet és agyaggranulátumot használok. Tapasztalataim szerint, a laza közegtől jól megindult a gyökérnövekedés is.

Anguloa uniflora

Igen sok morfológiai és fenológiai tulajdonságban azonos az A. dubia-val, viszont, ha jobban belemerülünk a részletekbe, akkor számos különbséget vélhetünk felfedezni. Ugyanakkor az Anguola-k teljes beazonosítása csak virágzás mellett kivitelezhető százszázalékosan. A habitusuk jelentősen egyezik, viszont a virágukban sok különbség megfigyelhető.

Igen kiterjedt areával rendelkező faj, hiszen Venezuelában, Kolumbiában, Ecuadorban és Peruban az Andok vonulatain az 1400 és a 2500 tengerszint feletti magasságban található meg. A 2500 méteres magasság a legmagasabb tengerszint feletti magasság ahova az Anguloa-k "merészkednek". A szakirodalmak szerint az uniflora-n kívül még további két faj található meg ebben a magasságban: az A. clowesii  és az A. eburnea.

Ahogy a legtöbb orchideánál a valódi csodát a virág rejti. A méretét tekintve hatalmasnak mondható, az A. dubia-hoz képest másfélszer nagyobb. Az illata és a felépítése hasonló, a fentiekben elemzett növénnyel. A mozgó ajak itt is megfigyelhető, viszont egy kis "bölcsőt' alkotva összeforrt. Columbiában ezen jelenség következtében nevezik "Vénusz bölcsője" orchideának (Cuna de Venus)

Tartás szempontjából ugyan az vonatkozik rá, mint az Anguola dubia-ra

Mindenkinek ajánlom ezt a nemzetséget, aki mérsékeltházi körülményeket és a pihenőidőszakot biztosítani tudja. Igaz, hogy hatalmas növényekről van szó, viszont ne feledkezzünk meg, hogy a virága is hatalmas, ami rendkívüli díszítőértéket tud nyújtani otthonunkban, az üvegházban, vagy akár egy kiállításon. 

Felhasznált irodalom: Joe E. Meisel et al.: Orchids of Tropical America: An Introduction and Guide; Ithaca and London, Cornell University Press, 2014. p. 59.

Gaál Botond

--------------------------------------------------------------------------
A 2022. 04. 22-24 között megrendezésre kerülő Orchidea és Bromélia kiállításra az alábbi linken olvasható a jelenlegi árlistám: http://plantempire.blogspot.com/2022/03/elado-novenyeim-az-orchidea-kiallitason.html